Hasonló gondolatok valószínűleg a legtöbb felnőttkor küszöbén álló nő/lány (kényelmetlen így hivatkozni magamra, pedig már igazából se gyerek, se tini nem vagyok - lassan 20 éves) fejében megfordultak egy-egy pillanatban, vagy gyökeret is vertek. Nem a biológia verte ki nálam a biztosítékot, hanem a szerepek, amiket az arcomba nyomnak. Van amelyikbe egyszerűen belenőttem, és van amelyiktől minden porcikám átjárja az iszonyodás.
Az első - felelősségteljes gyerek
Első gyerekként jöttem a világra, csak egy húgom van. Sokszor kitapostam előtte az utat, és rendbe hoztam a kisebb-nagyobb baklövéseit. És a legtöbb babért is learattam. Az egész már akkor eldőlni látszott amikor én a bilin forgattam a szomszéd kislánytól eltulajdonított ABC-s könyvet - anyám mesélte, én erre nem emlékszem, csak azt tudom, hogy mindig is ismertem a betűket, és anyám kiszótagolt mesekönyvekkel aknázta ki a kíváncsiságom. A húgom egészen más volt; nagycsoportos óvodásként problémát okoztak neki a hét napjai. A különbséget magunkkal vittük az iskolákba, amelyek a gimnáziummal bezárólag közösek voltak, és a bizonyítványokba. Szépen lassan ez a szülők - főleg anyám, mivel ő foglalkozott velünk többet - elvárásaiban is tükröződött. Ma ott tartunk, hogy anyám nagyon valós lehetőségként emlegeti velem kapcsolatban a PhD- fokozatot, míg a húgomról mintha lemondtak volna, pedig úgy tud írni és bánni a szavakkal, ahogy én sose fogok, és olyan gondolatokat fogalmaz meg, amiket én nem értek - nem értem a verseit. Szüleink műszaki végzettségűek. Én az orvos - és egészségtudományi területen tanulok. Kutatással szeretnék foglalkozni.
A második - a sikeres ember
Semmit nem sajnáltak tőlem, aminek értelme volt. Megadták a pénzt, az eszközöket, és rávezettek, hogyan "sáfárkodjak a tálentummaimmal" , az ő napjuk lassan leáldozóban van, apámé gyorsabban. És ott a cég: nem éppen egy virágkereskedés, külföldi kapcsolatok, hosszútávú szerződések, de családi cég. A munkájuk K+F területen hasznosul. Az egyik meghatározó nyelvet már jó ideje szuggerálták, hogy tanuljuk meg. De maga a vállalkozás is hónapról hónapra él. Nem tudom, mit hoz a jövő 5, vagy akár egy év múlva. De abban mindenki egyetért, hogy a tanulmányaim nem szakadhatnak meg és amíg nem feltétlenül muszáj, ne álljak munkába. Akár a Diákhitelről is szó lehet. Apámnak annak idején nem volt lehetősége részt venni a doktori képzésben, főleg anyagi okok miatt. Érthetően előttem nem akarnak akadályt látni. Az angol, spanyol, orosz nyelv ismerete is növeli majd az értékem a munkaerőpiacon. Az apró sikereket gyermeki örömmel fogadom, de ha az idő múlásával az ivódik belém, hogy ezt és ezt nekem meg kell szereznem, nem lesz már ami örömet szerezne nekem az életben. Vajon ha eljutok a doktoriig az hogyan fogom átvenni az oklevelet? Örömmel, vagy megkönnyebbüléssel?
A - nő - társadalmi elvárások
Ezt sohasem értettem. Miért kell egy lánynak nagyobb rendet tartani, mint egy fiúnak? Hülye libák, hagyjatok már békén a magassarkúval! Akinek az a legnagyobb baja, hogy én mit hordok, az vegyen pár barbie-babát (ezt a hülyeséget hogy írják? - mindig is utáltam), és mielőbbi jobbulást! Kösz, nem dohányzom. Nem sminkelek, nem is tudok, (csak az eséseket és a kialvatlanságot- hiába, kissé hiperaktív vagyok) -mellesleg előbb-utóbb úgy is lerohad az arcom. Hogy miért tekintik a tisztelet jelének azt, hogy az előttük állóra egyes szám harmadik személyben hivatkoznak, az életben nem fogom megérteni. Hogy szép vagyok? Ez használhatatlan információ, a mércéje relatív, az érdem a szüleimé. Miért nincs pasim? Minek? Még nem akarok gyereket. A szerelem az milyen állat? Az egy éjszakás műfaj nem jön be, egy vadidegen van hozzánőve a...... A szappanoperákban a bunyó a legjobb! Anyám azt mondta, hogy 27 éves korig a legideálisabb gyereket összehozni. De miért csak én vagyok az egyetlen aki el tud engem képzelni pasi nélkül? Hagyjál már, majd fogok valaki után takarítani, és bevinni neki a kaját a TV elé? Hülyének nézel? Mi vagyok én, csicska? Úgy utálom, amikor ölelgetnek, ez nálunk otthon nem szokás, csak lökött rokonoktól vagyok hajlandó elviselni. *Hozzám érsz, meghalsz k*cs*g!* Nem, a lányokat sem szeretem. Most nincs kedvem beszélgetni. Mondtam már hogy milyen felületesek és hülyék tudnak lenni az emberek, beleértve engem is? Hagyjál már béékéén.....te....*** ****** ***!
